* 1. fejezet *

Sziasztok!
Előjáróba annyit, hogy:

 - Szereplő képeket nem fogok feltenni, mert mindenkinek a saját képzeletére bízom.
 - Rengeteg szex illetve arra utaló dolog lesz a történetben, így akik erre nem készültek fel, azok ne olvassanak tovább!
 - Ha kérdésed van, írj nyugodtan a chatbe.

 - Ne lopj vagy másolj!
 - Kulturáltan véleményezz!

Mindenkinek jó olvasást kívánok!

Ölel,

Secret V.

Az iránta érzett vonzalmam semmihez sem köthető. Olyan érzéseket kelt bennem, amiket a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna. Vágyakozom. Vágyakozom iránta. A teste iránt. Az érintése, a lehelete a bőrömön, a szeme a testemen és ahogy a kezei bejárják a testemet. Bizsergető érzés kerít hatalmában és rögtön elszégyelltem magam. Soha az életben nem tapasztalhatom meg. Azonban nem kezdhetek Vele, mert beszippant a világa, ahonnan soha nem menekülhetek.

Egy nappal ezelőtt

Napsütéses nyári napra ébredtem és én mentem is dolgozni a helyi fagyizóba. Ma sem öltöztem ki, csak egy cicanadrágot vettem és egy félvállas pólót, egy topánkával párosítva. Soha nem szerettem a feltűnést, és ha az emberek megbámulnak, mert akkor mindig elrontottam valamit.
Nem elmélkedtem ezen többet, mert még mindig zavarba jövök, ha az utolsó ilyen esetre gondolok.
- Jó reggelt Kincsem – köszöntött mosolyogva az én jó édesanyám, és elém rakott 3 darab palacsintát.
- Neked is – feleltem és engedelmesen leültem enni.
Nincs semmiféle lázadás bennem a szülői szabályok ellen, de mégsem olyan a kapcsolatom velük, mint szeretném. Néha olyan az érzésem egy láthatatlan fal választ el tőlük és nem engedi, hogy közel kerüljünk egymáshoz, mert tudja csak elválás lenne belőle.
Gyorsan megettem a reggelimet és pattantam is be a kocsimba, ami azonban megadta magát. Soha nem robbant még le és semmi baj nem volt vele, de most nem akart elindulni. Nem tehettem mást beszóltam anyunak, hogy ma gyalog megyek és rohantam is, mert így késébe voltam. Útközben dobtam egy SMS-t a főnökömnek, hogy nagyon sajnálom, de ma nem tudok beérni időbe. Szerencsére elég jó fej, így csak annyit kért, hogy vigyek neki kávét cserébe és akkor elnézi.
A munkahelyem mellett van egy kávézó, és gondoltam bemegyek oda és akkor még a kávé sem fog kihűlni. Aha. Gondoltam én, de a hormonjaim nem. Éppen az egyik Pékség mellett mentem el, amikor megpillantottam Mr. Jó segget. Hátal állt nekem ez a fiú, de szinte vonzotta a tekintetemet. Már úgyis elkéstem és viszek kávét, így a péksüti is belefér gondoltam, és bementem. Az ajtó fölötti csengő csilingelve jelezte az újabb látogató érkezését, de a fiú nem fordult meg. Így elkezdtem nézelődni, hátha egyszer úgy fordul, hogy meglátom az arcát…és akkor megtörtént.
Sötétkék szemeit rám meresztette, miközben tüzetesen végig mért. A domborulataimnak nagyobb figyelmet szentelt, de végül visszajutott a szememhez. A térdeim el kezdtek remegni, a szívem hangosan dörömbölt a mellkasomban, míg a tenyerem izzadt. Igazi első látásra szerelem érzés kerített hatalmába, ami ellen tehetetlen voltam. Nem küzdhettem, mert a bizsergés magától mászott fel a gerincemen, majd szép lassan beterítette az egész testemet. Mindez egy perc alatt történt, de életem legszebb egy perce volt. Miután megtudtam mozdulni elkaptam a fejemet, és a kínálatot kezdtem nézni. Erre ő lusta félmosolyra húzta az ajkát, mintha ez megszokott lenne neki. Belép valahova és a lányok elájulnak tőle. Egy kis keserűség férkőzött a rózsaszín érzéseim közé, de ekkor megszólalt.
- Azért a nevedet elárulhatnád, ha már ennyire megbámultál – mondta vigyorogva és én zavaromba a hajamat kezdtem el csavargatni.
- Semmi közöd hozzá – mondtam szép lassan a szemébe, majd az eladóhoz fordultam, kértem és hátra arccal kifelé mentem. Halk kuncogás ütötte meg a fülemet, és rájöttem, hogy rajtam szórakozik ennyire jól. Összeszedtem minden akaraterőmet, és nem fordultam meg. Nem adtam meg neki azt az elégtételt, hogy lássa az arcom. Helyette kisiettem és egy kávé után már a munkahelyemen élvezhettem a légkondis helység előnyeit.
Ilyet  még soha életemben nem éreztem. A hormonjaim tomboltak, és én a visszafogott Angel, azonnal le akartam teperni azt a fiút.
- Angel! – hallottam meg a főnököm hangját, miközben a nevemet mondja. Hátra fordultam hozzá, de csak szigorú tekintetbe ütköztem. Rájöttem, hogy rajta kapott, miközben álmodoztam.
- Bocsánat. Koncentrálni fogok – mondtam, mint egy jó diák, és inkább kiszolgáltam a belépő vendéget.

Nagyon unalmas napom volt, amikor viszont ebédelni készültem. Már vettem volna a kötényt, ami a munkaruhámnak számított, amikor egy újabb vendég érkezett. Ő. Csakis nagybetűvel. A reggeli pékséges pasi megjelent a munkahelyemen.
- Szia – suttogta szexi hangján, avagy én képzeltem bele túl sokat a hanglejtésébe. – Egy csokit és epret szeretnék, valamilyen finom folyadékkal a tetején – nézett rám, miközben leadta a rendelését. Szinte égetett a szeme, és én szinte vetkőzni kezdtem. Nagyon melegem lett, és valószínűleg el is vörösödtem. Még, hogy finom folyadékkal a tetején…nem egy pornó filmben vagyunk.
Szó nélkül adtam oda neki a fagyiját, ami neki is feltűnt.
- Már nem is fogsz hozzám szólni? Soha? Még a hangodat sem hallhatom? Vagy majd csak a sikításod lesz az első hang, amit tőled hallok? – az utolsó mondatot suttogta kérdezte és közelebb hajolt hozzám. Abban a pillanatban azt éreztem Isten vagy nagyon szeret, vagy nagyon utál, hogy ezt a pasit az utamba sodorta.
- Nem lesz semmilyen sikítás, amit miattad fogok kiadni– néztem szigorúan a szemébe, és szinte feljajdultam. A vágy,ami ott lengett közöttünk sok volt nekem. Éreztem, de elviselni szinte már lehetetlen volt.
- Majd meglátjuk – mondta és fizetni ment.
Ez a pasi éget, mint a tűz és még a nevét sem tudom.
Ezután a műszakom csendben és rendesen telt. Nem volt semmilyen akadály vagy probléma. Adtam a fagyikat, és 5 órakor elszabadulhattam. Nem ez életem munkahelye, de amíg csak ez van, addig el kell viselni.

A sötét utcán sétáltam hazafelé, mert nekem még vásárló körutat kellett tennem. Gratulálok Angel, megint elvesztetted az időérzékedet.
Sietni akartam, de a topánka feltörte a lábamat, és a seb kegyetlenül sajgott. Éppen ott tartottam, hogy inkább leveszem, amikor motoszkálást hallottam. Nem akartam, hogy hülyének nézzenek, így magamon tartottam a cipőt, de így lassabban haladtam. A női megérzésem szinte sikított, hogy haladjak már vagy veszélybe kerülhetek, de nem hallgattam rá. Mentem tovább illedelmesen, de akkor egy autó siklott elém.
- Nem, így terveztem Szépségem, de szükségem van Rád azonnal – hallottam az ismerős hangot, és rögtön az autóba találtam magam.